Magyar értelmező kéziszótár
kijátszik ts (és tn) ige
1. Ját | <Kártyalapot, kül. ütőkártyát> játék közben kiad, kihív. ~otta az utolsó aduját; kijátssza az utolsó kártyát: átv is elmondja az utolsó érveit, ill. megteszi az utolsó lehetséges lépést. | <Játszmát, játékot> a végéig játszik, lejátszik. Játsszuk ki még ezt a partit!
2. <Rendelkezést, egyezséget> a törvényesség, szabályosság látszatát megőrizve megszeg. ~otta a tilalmat.
3. Színleléssel, ügyeskedéssel félrevezet. ~otta az őrséget; kijátssza vkinek a bizalmát, a jóhiszeműségét: visszaél vele. | tn ritk: ~ik vkivel: ravaszul megcsalja, becsapja. | Anyagiakban furfangosan megrövidít vkit. ~ották az osztozáskor.
4. ~ik vkit, vmit vki ellen: <viszályt, ellenséges érzületet keltve > vkit, vmit a maga hasznára, előnyére használ fel vki ellen.
5. Kijátssza magát: addig játszik, amíg meg nem elégeli.
6. pejor: Kijátssza magát vminek: félrevezető szándékkal másnak tünteti fel magát.
7. Zene <Vonós v. fúvós hangszert> gyakori játékkal szebb hangúvá tesz. A hegedű még nincs ~va.
8. Zene <Zenei hangokat> úgy játszik el, hogy minden hang egymástól jól megkülönböztethetően hangzik. Tökéletesen ~otta a futamot.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024