Magyar értelmező kéziszótár
levegő fn
1. A Földet körülvevő, nitrogén és oxigén keverékéből álló színtelen, szagtalan gáznemű anyag. | Vmely terület fölött levő, vmely helyiséget betöltő ilyen anyag. Áporodott ~; tiszta a ~: átv is nincs jelen vmely nemkívánatos személy; rontja a ~t: átv is vki fölöslegesen, alkalmatlanul van jelen vhol; egy ~t szív vkivel: együtt van, él vkivel. | Lélegzéskor beszívott ilyen anyag. Nem kap ~t: nehezen lélegzik; ~höz jut: átv is nehéz (anyagi) helyzetében egy kissé megkönnyebbül. | Tud Ipar: Cseppfolyós (v. folyékony) ~: ezzel az anyaggal azonos kémiai összetételű, világoskék, átlátszó folyadék.
2. (Szabad) ~: be nem épített hely, szabad térség. Kimegy a ~re.
3. Közhangulat, légkör. Vmi van a ~ben: érzik vminek az előszele.
4. biz Üresség, semmi. ~nek néz vkit: semmibe veszi; a ~be beszél: a) úgy beszél, hogy senki sem hallgat ; b) hiábavalóságokat beszél. | <Kif-ekben.> A ~be bámul: hosszasan maga elé néz; a ~ből él: nincs kimutatható jövedelme.
5. Irodalmi alkotásban az ábrázolás mögött érzékelhető háttér, ill. a sajátos jellege, hangulata.
[←levegő ég ‘lebegő ég’]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024