1. Embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. Vékony ~a van. | Lábfej. Töri a cipő a ~át. | <Kif-ekben.> A ~a alá v. elé néz: (jól) megnézi, hogy hova lép; ~ alatt van: lábatlankodik; ~ába megy v. száll az ital, a bor stb.: úgy becsíp, hogy bizonytalanul áll; gyenge ~on áll: nem megfelelő <a tudása, az anyagi helyzete stb.>; nagy ~on él: nagyon költekezik; megáll a maga v. a saját ~án: önállóan cselekszik; ~ra áll: átv is a) <fekvő beteg> meggyógyul; b) anyagilag rendbe jön; nem teszi be a ~át vhova: nem hajlandó vhova elmenni; ~tól fekszenek: úgy fekszenek, hogy a lábuk a másiknak a feje mellett van; fél ~bal a sírban van: a) halálos beteg; b) durva nagyon idős; biz sajtó: a ~ával szavaz: fenntartásait, ill. elégedetlenségét úgy fejezi ki, hogy vhonnan eltávozik, ill. vmitől távol marad. A pályát elhagyók a ~ukkal szavaztak.

2. Tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. Az asztal, a híd ~a. | Zene Vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. Hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. A Bükk ~ánál; a töltés ~ánál.

4. nép: A telek, az udvar ~ja: hátsó, nem az utca felőli része.

5. ~on (v. ~án): <vetés, termés> le nem aratott, le nem vágott állapotban. ~on adja el a termést.

6. Régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) Ilyen nagyságú. 1500 ~ magas.

7. Irodt Versláb. Sz: ~a kel: eltűnik, elvész; az egyik ~ad itt (legyen), a másik ott!: nagyon siess!; ~uknál fogva húzza le a szenteket az égből: a) gúny szenteskedik; b) tréf éktelenül káromkodik; lekap vkit a ~áról: a) földhöz vágja és elveri; b) nagyon leszidja.

[ fgr ]