Magyar értelmező kéziszótár
mély
I. mn
1. Lefelé viszonylag nagy kiterjedésű. ~ víz; bedob vkit a ~ vízbe: <kezdőt v. előléptetett személyt> azonnal önállóan végrehajtandó nehéz feladattal bíz meg. | Lefelé a megadott mértékben kiterjedt. A gödör két méter ~. | ~en meghajol, hajlong stb.: nagy ívben meghajol stb. | ~en nyúl a zsebébe v. az erszényébe: sok pénzt ad, fizet ki.
2. Vminek a szintjétől lefelé viszonylag nagy távolságban levő. ~en a vár alatt.
3. Befelé viszonylag nagy kiterjedésű. ~ seb. | Befelé a megadott mértékben terjedő. Két cm ~ rovátka. | Olyan <lélegzet>, amellyel sok levegő jut a tüdőbe. | ~en néz vkinek a szemébe: a) figyelmesen, fürkészőn; b) önfeledten, hosszan.
4. Alacsony rezgésszámú <hang>.
5. Nyelvt A szájüreg hátsó részében képzett <magánhangzó>, ill. ilyen magánhangzó(ka)t tartalmazó. ~ hangú szó.
6. Anyagi v. erkölcsi értékrend alacsony fokán álló. ~en leszállított árak; ~en megaláz; ~re süllyed.
7. A lényegbe hatoló. ~ bölcsesség.
8. Teljes lélekkel átélt <érzelem>. ~ fájdalom. | ~ benyomást tesz vkire: erős, maradandó érzelmeket kelt benne. | kiv <Udvarias kif-ekben.> ~ tisztelettel.
9. <Kif-ekben:> teljes. ~ csend, titok, álom.
10. Telített, telt <szín>. ~ fűzöld.
II. fn
1. Mélység. Leereszkedik a ~be.
2. Vminek (leg)lejjebb v. (leg)beljebb levő része. A völgy, az erdő ~e. | Vminek a lényege, veleje. Vminek a ~ére hatol. | vál: Vkinek a szíve, a lelke, a keble ~e: legbenső érzésvilága.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024