Magyar értelmező kéziszótár
süket vál v. hiv v. nép siket
I. mn
1. Aki nem hall. Szh: ~, mint az ágyú v. mint a föld. | durva v. túlzó Nagyothalló. | rendsz. pejor: ~ füleknek beszél: senki sem figyel , senki sem hallgatja meg; kissé vál: ~ fülekre talál: kérését, panaszát, tanácsát nem hallgatják meg, nem veszik figyelembe. | biz Zenei hallás nélküli.
2. pejor | vál Más szavára, intésére, kérésére szándékosan nem hallgató. | irod Érzéketlen, közönyös. ~en, vakon jár.
3. pejor | biz Ami hangot nem ad. ~ telefon. | nép Olyan <hely(iség)>, amelyben rosszak a hallási viszonyok. | biz Tompa, tökéletlen <hang(ú)>. ~ ez a zongora.
4. nép biz <Kif-ekben:> rosszul v. nem működő. ~ ér: amelyben csak ritkán van víz; ~ fazék: a) amelyben lassan forr a víz, ill. az étel; b) ostoba, lassú észjárású ember.
5. biz | Ostoba, hülye. ~ pali. | ~ duma: szófecsérlés, mesebeszéd.
II. fn Süket ember.
[?]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024