Magyar értelmező kéziszótár
vak
I. mn
1. Testi fogyatékosság, fejletlenség miatt nem látó. ~ koldus, macskakölyök; fél szemére ~. | nép túlzó Nagyon rosszul látó. | Alkalmilag, átmenetileg nem látó. ~on tapogatódzik a sötétben. | ~on ír: írógépen úgy ír, hogy nem néz a billentyűkre; ~on repül: csak műszerek segítségével tájékozódva repül.
2. irod Sötét, homályos. ~ börtön. | Nem tükröző. ~ már ez a tükör.
3. Vminek felismerésére, megértésére képtelen. | Önálló akarat, gondolkodás, ítélőképesség nélküli. ~ engedelmesség; ~ eszköz vkinek a kezében; ~on hisz. | ritk: ~on: vaktában. | vál Amit nem irányít tudatos beavatkozás. ~ erő, véletlen.
4. Kijárás, folytatás nélküli <út, nyílás>. ~on végződik.
II. fn
1. Vak ember.
2. Ját rég <Kif-ekben:> a kocka legkevesebbet mutató (egyes) lapja. ~ot vet.
3. biz: ~ra tölt: <lőfegyvert> vaktöltéssel tölt. Sz: ~ vezet világtalant: az akar mást irányítani, aki maga is vezetésre szorul.
[?]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024