1. vál Dob. Kalapácsot ~; horgonyt ~: <vízi jármű(vet)> horgony lebocsátásával megáll(ít). | Kártyát ~: kirakott kártyalapokból jósol. | <Robbanás> (fel)röpít. A bomba a levegőbe ~ette a házat. | Vhova lendít, terít. Vállára ~i a puskát, a kabátot.

2. Vhova ~i magát: vmilyen (test)helyzetbe lendül. Térdre ~i magát; a Dunába ~i magát. | Vkire, vmire, vki után ~i magát: a) támadni, üldözni kezdi; b) nekilát meghódításának.

3. (t. n. is) (Növényi magvakat) termesztés végett a (megmunkált) földbe juttat. Búzát ~; már ~nek.

4. <Vmely testrészét> feszítve v. lökve vminek támasztja. Hátát a falnak ~i. | <Kif-ekben.> rég: Kezet ~ vkire: bántalmazza; szemét, tekintetét vkire, vmire ~i: hirtelen ránéz; egy pillantást ~ vkire, vmire, vhova: egy pillanatra rá-, ill. odanéz; szemet vet vmire v. vkire: megtetszik neki, kiszemeli magának.

5. <Kif-ekben:> vhova juttat, tesz, küld. Börtönbe ~; latra ~: mérlegel, megfontol.

6. <Kif-ekben: ábrát, alakzatot> létrehoz, (ki)formál. Betűket ~; papírra, vászonra ~ vmit: (sebtében) leírja, lerajzolja, lefesti; Vall: keresztet ~: kézmozdulatokkal kiformálja a kereszt jelét. | <Kif-ekben: vmely mozdulatot> végrehajt. Bukfencet, cigánykereket ~; gáncsot ~ vkinek: átv is alattomosan akadályozza.

7. <Kif-ekben: vmely tárgyat> készít, ill. használható állapotba hoz. Vályogot ~; ágyat ~: lefekvéshez előkészíti; hurkot, tőrt ~ vkinek, vminek: átv is alattomosan veszélybe, szorult helyzetbe juttatja; gátat ~ vminek: átv is meggátolja a terjedését.

8. <Kif-ekben: ráncot, hullámot> alkot. Ruhája redőket ~. | <Kif-ekben: szikrát, lángot, füstöt> bocsát ki. Lobbot ~; szikrát ~: átv is <szem> káprázik. | <Kif-ekben: fényt, árnyékot> idéz elő. Világot ~ vmire: átv is világossá, érthetővé teszi; árnyékot ~ vkire, vmire: átv is kedvezőtlen színben tünteti fel.

9. nép <Állat ivadékot> világra hoz, <növény új sarjat> hajt. Tíz malacot ~ett; rügyet ~. | nép pejor Szül. Fattyat ~ett.

10. <Szót> röviden, gyak. hanyagul kimond. Egy szót se ~ett neki; ellene ~ vmit: ellenvetést tesz; vkinek szemére ~ vmit: rosszallón megmondja neki.

11. <Kif-ekben:> kiszab, elrendel. Adót, vámot ~ vmire.

12. <Kif-ekben.> Bizalmát, reményét ~i vkibe, vmibe: bízik, reménykedik benne; számot ~ vmivel: számításba veszi, megfontolja; számot ~ magával: megfontolja a helyzetét, körülményeit; ügyet ~ vkire, vmire: figyelmet fordít rá; véget ~ v. végét ~i vminek: intézkedik, ill. okozza, hogy vmi véget érjen.

13. tn nép: Vkire, vmire ~: vkit, vmit okol (vmiért). Magára ~: belátja, hogy ő tehet vmiről.

[?fgr]