Magyar értelmező kéziszótár
kereszt fn
1. Tört Földbe rögzített oszlopból és felső részén merőlegesen rövidebb rúdból álló ókori kivégzőeszköz, amelyre rákötözve v. -szegezve szenvedett ki az elítélt. ~re feszít.
2. Ilyen alakú tárgy, építmény stb. mint a kereszténység jelképe. | Sírkereszt. | Érdemkereszt. | Vall <Kat., ort.:> a kereszt jelének kézmozdulatokkal való formálása, kül. imádság előtt és után, ill. fohászképpen. ~et vet.
3. Egymást merőlegesen metsző két rövid vonal. | Ilyen vonalakból álló (egyezményes) jel. | Zene Hangnak egy félhanggal való fölemelésére utaló módosító jel (#).
4. Ilyenféle (szerkezeti) alakzat. Az ablak ~je.
5. Gabonakévéből a tarlón összerakott ilyen alakzat. ~be rakja a búzát. | (jelzőként) <Bizonyos számú> ilyen rakásból álló. Száz ~ búza.
6. <Kif-ekben:> teher, szenvedés, megpróbáltatás. Az élet ~je.
7. rég Keresztség.
8. irod Kereszténység, egyház.
9. ritk gyerm Keresztapa, ill. -anya. Sz: ~et vet vmire: elveszettnek v. elérhetetlennek nyilvánítja, lemond róla.
[szláv<germ<gör]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024