Magyar értelmező kéziszótár
való
I. mn (mn-i ign is)
1. ritk Aki, ami megvan, létezik; valóságos <a nem létezővel ellentétben>. Nem ismeri a ~ életet.
2. rég | v. vál Igaz. ~ történet; ~ igaz: bizonyos, hogy úgy van. | Igazi. ~ érték.
3. Vhonnan származó, vhova tartozó. Falunkból ~; Egerbe ~.
4. Vmire alkalmas, vmilyen szempontból vkinek, vminek kívánatos. Gyermekeknek ~ könyv; betegeknek könnyű étel ~. | Illő. Nem ~ hozzád ez a viselkedés. | (rendsz. tagadó v. kérdő alakban) Helyes, illő, szabad <vmit csinálni>. Nem ~ ilyenkor sétálni.
5. Vminek ~: vminek alkalmas. Zsírnak ~ szalonna; feleségnek ~ leány. | (fn-i ign-vel) Alkalmas, érdemes arra, hogy vmit csináljanak vele, vmi történjék vele. Főzni ~ kukorica; szeretni ~ ember. | Vmire, vmibe, vhova ~: alkalmas, érdemes arra, hogy vhova kerüljön. Kolbászba ~ hús; bal lábra ~ cipő.
6. Vmire ~: vmely mennyiséget kitevő. Egy zsákra ~ liszt.
7. <Jelzői szerepű hat-k kiegészítésére.> A munkához ~ jog; a vele ~ találkozás.
II. fn vál
1. Valóság. Álom és ~; a ~ra ébred.
2. Vkinek (egész, teljes) ~ja: vkinek egész lénye, teste-lelke. | Vkinek, vminek ~ja: vkinek, vminek mivolta, lénye(ge). Kivetkőztet vmit a ~jából.
3. Igaz állítás, beszéd, igazság. ~t mond.
[↔van]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024