Magyar értelmező kéziszótár
erős
I. mn
1. Nagy testi erejű. ~ legény, kar. | rég irod, ma tréf: Az ~ebb nem: a férfiak. Szh: biz: ~, mint a bika v. mint egy bivaly v. mint a marha: roppant erejű. | A betegségeknek ellenálló. ~ szervezet. Szh: ~, mint a vas.
2. szépítő Kövér(kés), vastag <(i testrész)>.
3. Károsító hatásoknak ellenálló, szilárd, tartós. ~ szövet, vár. Szh: ~, mint a bőr: nagyon tartós <szövet>. | Vastag szálú, sűrű, gyorsan növő <szőrzet>. ~ szakáll.
4. Nagy lelkierő. Elég ~, hogy nemet mondjon. | Ilyen emberre jellemző. ~ akarat. | Vmiben kiemelkedő képességű. Nyelvekben ~. | Rendeltetését erejénél fogva kiválóan teljesítő. ~ csapat.
5. A maga területén nagy hatással működő <eszköz, szerkezet>. ~ szemüveg: sokdioptriás szemüveg. | Tartalmas, ill. sok hatóanyagot tartalmazó. ~ kávé. Szh: ~, mint a méreg: méregerős. | Csípős ízű. ~ paprika.
6. Nagy testi v. szellemi erő(feszítés)t kívánó. ~ ütés; ~ fejtörés.
7. Nagy erővel végbemenő, ható. ~ hang, sugárzás. | Nagy erővel érvényesülő <természeti jelenség>. ~ szél. | Nagyfokú, nagymérvű. ~ iram; ~ lejtő: meredek lejtő. | Határozott, szigorú. ~en megfogad vmit. | Túlzó, tapintatlan v. durva. ~ tréfa, kifejezés.
8. Nyelvt Némely nyelvben a szóalak változ(tat)ásának egy bizonyos típusába tartozó. ~ ragozás.
II. fn
1. <Testileg, lelkileg> (másoknál) nagy(obb) erejű ember. Az ~ kibírja.
2. Tömény szesz(es ital). Szereti az ~et.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024