Magyar értelmező kéziszótár
idő fn táj üdő
1. A valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után köv. mozzanatok összefüggő folyamatának, történésnek fogjuk fel. Múlik az ~. | Fil <A térrel együtt> az anyag létezésének alapformája; a jelenségek, folyamatok egymásutániságát kifejező dimenziója.
2. Vminek az időpontja. Az indulás ideje. | ~ előtt: a tervezettnél v. az alkalmasnál előbb. | ~ben v. idejében v. nép: idején: a kellő időben, amikor még nem késő. | ~re v. idejére: akkorra, amikorra szükséges, kívánatos. | (Legfőbb) ideje: itt van már az az időpont (, amelyben vmit meg kell tenni, ill. vminek meg kell történnie). Ideje volna ebédelni. | nép: Eljött v. itt az ideje vkinek: hamarosan szülni fog.
3. Időszak, időtartam. (darab) ~ múlva; ideig; belátható ~n belül; egy ~re. | ~vel: később. | Vmire szánt, kijelölt időtartam. Gondolkodási ~. | A rendelkezésre álló időtartam. Az ~ rövidsége miatt. | vál: ~k: hosszú, a múltba vesző időtartam. A legrégibb ~k óta. | Sp Időeredmény.
4. A napnak v. az évnek vmely ismétlődő jelenséggel jellemezhető szakasza. Tél idején; éjnek idején.
5. Az élet tartama, életkor. (Jól) benne van az ~ben: már eléggé idős.
6. (gyak. tbsz-ú) A történelem, a társadalmi, politikai élet folyama, ill. ennek egy szakasza. Az Árpádok idejében; a török ~kben; megérti az ~(k) szavát: megérti egy korszak (kül. a jelen) követelményeit.
7. Időszámítás, időmérés. Közép-európai ~ szerint.
8. (Az éppen uralkodó) időjárás. Esős ~. | nép rég Rossz idő, (kedvezőtlen) időváltozás. ~t érez a lábam.
9. Nyelvt Igeidő.
[?tör]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024