1. Fájdalomtól, megindultságtól szaggatott lélegzés és jellegzetes hang kíséretében könnyeket hullat. | biz Csípő, maró szag hatására könnyezik. Szh: ~, mint a záporeső: sűrű könnyhullatással sír. | ts ritk <Könnyet> vmely érzelem megnyilatkozásaként hullat. Örömkönnyeket ~. | <Csecsemő, kisgyermek a fájdalma, kívánsága kif-ére> eltorzult arccal, meg-megszakadó hangon ordít. | ts Vmibe, vmilyenre ~ja magát v. a szemét: sírás következtében vmilyen állapotba jut, vmilyen lesz. Álomba ~ja magát; dagadtra ~ja a szemét.

2. Vmely élmény hatása alatt (könnyezve) mély fájdalmat érez. ~ a lelke v. ~ benne a lélek: némán viseli nagy fájdalmát; egyik szemével ~, a másikkal nevet: fájdalmat és örömet érez egyszerre.

3. (ts is) biz | Sopánkodik, panaszkodik. | Könyörög, rimánkodik.

4. Panaszosnak tetsző hangon szól. ~ a malac, a hegedű. | nép Sistergő, sercegő hangot ad. ~ az égő nedves fa.

5. irod <Ég, felhő, idő> esőt hullat.

[↔sí¹]

Sírgödör. ~t ás. | Sírhalom. | <Kif-ekben:> halál. ~ig hű; ~ba visz vkit: a) halálát okozza; b) túlzó gyötri, bosszantja; ~ba viszi a titkot: úgy hal meg, hogy nem árulja el a titkot; ~ját ássa vkinek, vminek: pusztulását készíti elő. Szh: olyan, mintha a ~ból jött volna vissza: egészségi állapota nagyon leromlott. Sz: a ~ szélén áll v. fél lába v. fél lábbal a ~ban van: közel van a halálhoz; biz: megfordul v. forog a ~jában: holtában, emlékével is tiltakozik vmi ellen.

[?fgr]