1. Más irányba kezd haladni. Balra ~; a műútra ~t. | irod Megtér, visszatér. Házába ~. | vál <Pihenni> megy. Nyugovóra ~. | irod: Veszni ~: pusztulásnak indul.

2. ritk Vkihez csatlakozik, szegődik. Vkinek a pártjához ~. | Vall: Istenhez ~: a) megtér; b) meghal.

3. Vmire ~: új szokást, más magatartást vesz fel. Új taktikára ~; más vallásra ~. | Másról kezd beszélni. A tárgyra ~.

4. Magához ~: visszanyeri eszméletét v. higgadtságát. | ritk: Életre ~: felocsúdik. | Észre v. észhez ~: a) okosabban kezd viselkedni; b) kábultság után újra tisztán kezd gondolkodni.

[tör v. ←tér²]

Fér.

[ fgr ]

1. Fil Tud Az anyag létezésének az a formája, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez. A mozgás ~ben és időben megy végbe. | Mat Ennek háromnál több kiterjedésű általánosítása.

2. A térnek vmitől kitöltött, ill. vmivel körülhatárolt része. Nagy teret foglal el.

3. Terület, térség.

4. Épületekkel körülvett (széles) közterület. Lövölde ~ 1.; Hősök tere.

5. Üresen maradt hely, hézag <személyek, tárgyak, ill. (könyvben, papíron) ábrák, jelek között>. ~t v. teret hagy.

6. Tevékenységre való alkalom, lehetőség. ~ nyílik vkinek vmely tevékenységre. | sajtó Lehetőség arra, hogy vmi történjék, érvényesüljön. Szabad tere van vminek. | (rendsz. fölöslegesen, a megfelelő fn ragos alakja h.) sajtó Tevékenységnek, ismereteknek, jelenségeknek egységet alkotó köre, területe. E ~en; tudományos ~en (= tudományosan, a tudományban) dolgozik. | sajtó Hatókör, elterjedtség. ~t hódít az új módszer.

[ fgr ]