1. <Légnemű anyagot> belehel, ill. <folyékony anyagot> ehhez hasonló módon magába vesz. Friss levegőt ~; vért ~.

2. <Folyadékot, es. szemcsés anyagot> légritkítással kivesz vmiből v. fölvesz vmibe. Bort ~ a hordóból; tintát ~ a töltőtollba.

3. kissé vál Szopik. Anyja emlőjét ~ja. | Fogát, ajkát, ínyét ~ja: (fájdalom, bosszúság miatt) ajkát és nyelvét fogához v. a másik ajkához, es. az ínyéhez tapasztva, kiszívja a köztük levő levegőt. | ~ja a fogát: átv is tehetetlenül, kárvallottan bosszankodik.

4. <Égő cigarettát, szivart, pipát> szájában tart, és füstjét beleheli, ill. ez a szokása. Milyen cigarettát ~sz? | <Kábítószert> így fogyaszt. Ópiumot ~.

5. ritk <Szeszes italt> (apránként, lassanként) iszik.

6. Magába ~: a) <lyukacsos anyag folyadékot> felvesz, magába fogad; b) <személy (szellemi) hatást> mohón befogad.

7. biz: ~ja magát: a) keményen, kitartóan küzd; b) feszült, ideges állapotba kerül.

[hangut]

1. Bonc Összehúzódásával és kitágulásával a vérkeringést biztosító, izomos falú szerv. Dobogó ~vel: átv is izgalommal; ~e alatt: átv is méhében <hordja magzatát>. | Állatnak ez a szerve mint étel. | A mellnek a szív előtti, bal oldali tájéka. ~ére teszi a kezét: <rendsz. esküje v. állítása őszinteségének jelképeként>.

2. <Kif-ekben: az emberies érzés jelképeként.> Fáj a ~e: a) szomorú; b) vkiért, vmiért: sajnálja; csupa ~: csupa érzés, jóság; nincs ~e vmit (meg)tenni: nem viszi rá a lélek vmire, nem hajlandó megtenni vmit; van v. volna ~e vmit (meg)tenni: képes (volna) megtenni vmit vkire, vmire való tekintet nélkül. | <A szeretet jelképeként.> Belopja magát vkinek a ~ébe; a ~e csücske vki: számára a legkedvesebb, a kedvenc. | <A szerelem jelképeként.> Elnyeri vkinek a ~ét. | <A bátorság, lelkesedés jelképeként.> Helyén van a ~e. | <Az egyén érzésvilágának jelképeként.> A ~ébe lát vkinek; ~ből: őszintén, igazán; ami a ~én, az a száján: őszinte, szókimondó; ~ére vesz vmit: <nem jelentős dolog> nagy bánatot, gondot okoz neki.

3. vál Az érzelmi életében tekintett ember. Két ~ egymásra talál. | ~em: <kedveskedő v. modoros megszólításként>.

4. Vmely terület, település, intézmény központja. A város ~ében.

5. A szívet jelképező hagyományos stilizált ábra. Nyíllal átlőtt ~. | (jelzőként) ~ alakú levél. | Ilyen alakú (dísz)tárgy. Mézeskalács ~.

[ fgr ]