Magyar értelmező kéziszótár
száj fn
1. A fejen az emésztőcsatorna kezdeti nyílása a mögötte levő üreggel együtt. | (A két) ajak. ~ába harap. | Szájüreg. Bevesz a ~ába vmit.
2. Az ember testének ez a része mint a beszéd szerve. Vkinek a ~jába adja a szót: a) e személy nyilatkozatának tüntet fel vmit; b) megmondja vkinek, hogy vmit mondjon (vmire); a szájamból v. számból vette ki a szót: én is éppen ezt akartam mondani. Szh: olyan nagy v. akkora a ~a, mint a bécsi kapu: sokat hangoskodik, nagyszájú. | <Híresztelés, megszólás, pletykálkodás jelképeként.> A falu, a világ stb. ~ára kerül v. ~ára veszi a világ: pletyka tárgya lesz. | Szó, beszéd <a tettel ellentétben>. Csak ~jal segít.
3. Üregnek, üreges testnek, szervnek a nyílása. A barlang, a kulacs ~a. | Völgy, hegyszoros bejárata, torkolata. Sz: ~ába rág vkinek vmit: többször elismétli neki, hogy vmit kell mondania; egy ~ból hideget, meleget fúj: egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz; megégette a ~át (a forró kása): egyszer már bajba került vmely kijelentése miatt (, s ezért most óvatos).
[ fgr ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024