1. A nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége. ~ szerint: a szó elsődleges, nem átvitt értelmében; ~ról ~ra: az eredeti szöveggel szavanként megegyezően; ~ról ~ra v. egy ~ig v. az utolsó ~ig: minden részletében <igaz dolog>. | Ennek írott alakja. Kihúz egy ~t.

2. Beszéd, beszélgetés. Folyik a ~ vkiből; a ~ köztünk maradjon: kettőnk titka, amit mondtam; se ~, se beszéd: minden bevezetés, magyarázat nélkül; kifogy a ~ból: nincs több mondanivalója; ~ból ~ kerekedik: egyre jobban belemelegszenek a beszélgetésbe, a vitába; szaván v. szavánál fog vkit: számon kéri tőle a kijelentését, ígéretét; ad vkinek a szavára: figyelembe veszi a véleményét; kiforgatja vkinek a szavát: meghamisítja kijelentésének az értelmét; kevés ~val él: szűkszavú; <közbeszóláskor, udvariasan:> szavadat ne feledd v. felejtsed!: ne veszítsd el (azért) a beszéd fonalát! | Intelmet, tanácsot, kérést v. parancsot tartalmazó mondás. ~t fogad: engedelmeskedik; ~vá tesz vmit: megrovásként megemlíti. | Élőszó <az írással ellentétben>. ~ban és írásban. | rég Vmely nyelv. Német ~ra oktat.

3. Beszélgetés, vita, tárgyalás. ~ esik vmiről; ~ba elegyedik vkivel; egy-két ~ra: rövid beszélgetésre. | ~ van vmiről: a) arról beszélnek; b) az van veszélyben, az forog kockán. A becsületről van ~! | ~ sincs róla: a) nem úgy van, lehetetlen; b) (megengedő értelemben így is:) ~ se róla: igaz, hogy ..., de ... ~ se róla, szép, de drága.

4. Felszólalás, hozzászólás, ill. az ehhez való jog. ~t kér, kap. | Beleszólás. Szava van vkinek vmiben: figyelembe kell venni a véleményét; (csak) egy szavába kerül vkinek vmi: elég, ha egyszer szól (, s máris elintézik az ügyet).

5. Ígéret. Megtartja a szavát.

6. Kifejezés, szóhasználat. Keresetlen szavak; erre nincs ~: olyan felháborító, hogy nem lehet rá elég erős kifejezést találni; a szavakba (vkinek a szavaiba) kapaszkodik: a kifejezéseken akad fenn. | Nagy ~: a) súlyos kijelentés; b) örvendetes tény.

7. nép Beszéd- v. énekhang. A szava is eláll. | ritk Állat, kül. madár hangja. | vál Tárgy, eszköz v. természeti jelenség hangja. Az ágyú szava. Sz: egy ~ (annyi) mint száz: végeredményben, egyszóval; száz ~nak is egy a vége: a) akármeddig beszélünk a dologról, az eredmény ugyanaz; b) nincs kibúvó, a dolgot meg kell tenni; nép: ~ éri a ház elejét: megszólnak vkit vmiért.

[ fgr ]

A szolmizálásban: bármely dúr hangsor 5. hangja.

[nk:lat]