Magyar értelmező kéziszótár
ül1 tn (és ts) ige
1. <Ember, némely állat> testének megtámasztott alsó részére nehezedve nyugszik. Szh: úgy ~, mintha karót nyelt volna: feszesen, mereven; úgy ~, mint majom a köszörűkövön: ügyetlenül, esetlenül. | <Közlekedési eszközön, állaton> helyet foglalva utazik. Lóháton, vonaton ~. | ts <Lovat> vmilyen módon megül. | ts Vmit vmilyenné koptat a rajta való üléssel. Fényesre ~te a szoknyáját. | (ts is) (Modellt) ~: a művész előtt ül, hogy az képet, szobrot készítsen róla.
2. néha pejor Hosszabb ideig marad vhol. biz: Vkinek a nyakán ~: hosszúra nyúlt látogatásával zavarja. | Vmivel huzamos ideig foglalkozik, szórakozik. Egész nap a zongoránál ~.
3. (ts is) biz Börtönbüntetését tölti. Lopásért ~; két évet ~t.
4. <Kif-ekben:> vmely állapotban van, és nem tud szabadulni belőle. Fülig ~ az adósságban.
5. Vmely - székkel jelképezett - hivatalt betölt. Trónon ~. | gyak. pejor <Birtokban, hivatalban> hosszabb ideig élvezi anyagi, hatalmi előnyeit. A vezetőségben ~. | biz: Vmin ~: úgy foglal el, használ, birtokol vmit, hogy más nem fér hozzá. Ki ~ a szótáron? | Vki vhol ~: <a szl. m-ban:> vhol rendszeresen tartózkodik. A főnök a 3-as szobában ~.
6. rég Ülést tart, tanácskozik. | ts <Kif-ekben.> Tanácsot ~: tanácskozik; széket ~ vki felett: bíráskodik felette.
7. ts elav Katonailag megszállva tart.
8. (ts is) vál Ellep, borít. Köd ~ a tájon. | <Érzés, tulajdonság> láthatóan mutatkozik vkinek az arcán, szemében. Gond ~ a homlokán. | <Kisebb tárgy, kisebb tömegű anyag> vhol megtapadva, meglapulva ott van. Könny ~ a szemében.
9. <Tárgy> szilárdan ott van, ill. pontosan illik vmibe, vmire. Ez a fog még jól ~. | Sp is <Ütés, szúrás, vágás> célba talál. Az érvei rendre ~tek. | <A szl. m-ban:> vmi rendben van, stimmel. Itt vmi nem ~; az eredmények ~nek. | Kat Sp: A cél ~: <célzáskor> a nézőkével és a célgömbbel egy vonalba esik.
10. Ülve elhelyezkedik vhol. A földre ~. | Be- v. felszáll vmely járműre, állatra. Autóba, lóra ~. | Elfoglal vmely birtokot, állást. Bírói székbe ~; trónra ~. | irod Rátelepszik vmire, ellep vmit. Felhő ~ a hegytetőre.
[?]
ül2 ts ige vál
<Alkalmat> ünnepel.
[?←egy ’szent’ <?tör]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024