Magyar értelmező kéziszótár
világ fn
1. A valóság a maga teljességében és összefüggésében. Amióta ~ a ~: emberemlékezet óta; soha, míg (~) a ~: <nyomatékosan:> soha; a ~ért sem: semmiképpen sem.; ... nem a ~: jelentéktelen, szóra sem érdemes; így tarka v. kerek a ~: így változatos, (ilyennel) teljes az élet.
2. A Föld a rajta levő természeti, társadalmi alakulatokkal együtt. A ~ minden tájáról; nagy, széles a ~: a) nekem is csak jut hely a földön; b) nem kell okvetlenül együtt lennünk, élnünk vkivel; a ~ közepe: a) az a hely, amelyet vki a legfontosabbnak tart; b) vmely közösségben a legfontosabb(nak tartott) személy; a ~ vége: igen távoli hely; a (nagy) ~ba: meggondolatlanul, felelőtlenül, céltalanul; a ~on: <tagadás nyomósítására:> egyáltalában <senki, semmi stb.>; ~gá: messze földre, ismeretlen emberek közé <megy>.
3. A környező, érzékelhető valóság. Forog vele a ~.
4. Az emberiség (többsége). A ~ figyelme; ~ra szóló tervek. | A környezetünkben élő emberek, a nyilvánosság. A ~tól elhagyatva. | A társadalom (élete, küzdelme). A ~ haladása, változása; túlzó: kifordítja v. kiforgatja a ~ot a sarkaiból: nagy jelentőségű változás(oka)t hoz létre a társadalom életében; elmarad a ~tól: nem tart lépést a fejlődéssel, haladással. | A társadalomnak vmely korban érvényes rendje, ill. az illető kor élete. A mai ~ban. | <Kif-ekben:> érvényesülésben, kedvező körülmények között telő élet. Neki áll a ~; éli ~át: élvezi az élet, a szerelem örömeit.
5. kissé vál Hasonló lények, dolgok, jelenségek jellegzetes összessége, az élet vmely összefüggő területe. A művészet ~a; az állatok, a számok ~a.
6. kissé vál Élmények, lelki erkölcsi tulajdonságok rendszere. Vkinek érzelmi ~a; Jókai ~a; túlzó, gyak. tréf: egy ~ omlik össze vkiben: kiábrándul, csalódik. | Vkinek a ~a: azok a körülmények, amelyek közt otthon érzi magát. Ez nem az ő ~a.
7. <Kif-ekben:> lét, élet. ~ra jön; ~ra hoz: megszül. ~ra hozta harmadik gyermekét; a ~on van.
8. Vall Az anyagi dolgok összessége <az örökkévalónak tekintett értékekkel ellentétben>. Lemond a ~ról: a) megveti a földi élet javait, és csak az üdvösségével törődik; b) kat. papi, szerzetesi hivatást vállal.
9. nép rég Világosság, fény. ~ot gyújt. | Vkinek a szeme ~a: látóképessége. | Értelmi, szellemi világosság. ~ot vet vmire: érthetővé, világossá tesz, kiderít vmit. | Megismerő, megvilágító erő. Az adatok ~ánál. Sz: (ettől) nem esik ki a ~ feneke: (emiatt) nem történik nagyobb baj.
[fgr tőből]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024