Magyar értelmező kéziszótár
✔
áll1
tn (
és ts)
ige
1.
<Ember, állat> a lábára nehezedve egy helyben marad.
Alig ~ a lábán:
átv is
nagyon fáradt v. gyenge.
|
Szh:
biz:
~, mint a Sion hegye v. mintha gyökeret vert volna (a) lába v. úgy, mint egy faszent v. mint a sóbálvány v. mint a cövek:
mereven, mozdulatlanul áll;
~, mint szamár a hegyen v. mint a Bálám szamara:
tanácstalanul, bambán egy helyben áll.
|
ts
<Kif-ekben:> ilyen helyzetben végez, ill. (másokkal együtt) létrehoz, kialakít vmit.
Őrt ~; sor(fala)t ~.
|
Vki más módon, ill. teste más részére nehezedve függőleges helyzetben tartja magát.
Kézen ~;
|
négykézláb(ra) ~:
két kezére és két lábára v. térdére nehezedik.
|
ts
Útját ~ja vkinek (vminek):
a)
elállja az útját;
b)
(meg)akadályozza.
|
Sp:
Vkire ~:
vkire rááll, vkit fedez.
12.
<Test része, tárgy> vmilyen helyzetben van.
Ferdén ~;
|
égnek ~:
<rövid haj> fölfelé mered;
a szeme sem ~ jól:
szeme is elárulja, hogy nem jó szándékú.
|
biz
<Hímvessző> merevedett állapotban van.
|
<Ruha, (haj)viselet> vhogyan mutat vkin v. illik vkinek, ill. <viselkedés> vhogyan illik hozzá.
Szépen ~ rajta v. neki a piros blúz; jól ~ neki a mosoly.
|
Vmi jól, ill. rosszul v. nem ~ vkinek a kezében:
vmely eszközt, szerszámot ügyesen, ill. ügyetlenül fog, kezel.
|
Vmi a kezére ~ vkinek:
vmely eszközt, szerszámot ügyesen fog, használ.
[
fgr
]
áll2
fn
[
fgr
]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2023–2024